2015. november 11., szerda

Visszaélés a közpénzekkel

W. Ungváry Renáta, LLL szoptatási tanácsadó, IBCLC oldaláról:

Úgy érzem, eljött az a pillanat, amikor egyet s mást szóvá kell tennem. Azok kedvéért, akik nem ismernek, szeretném jelezni, hogy 2001 óta tevékenykedem a La Leche Liga Magyarország önkéntes szoptatási tanácsadójaként, és végzek telefonos, e-mailes tanácsadást, valamint 2009 óta baba-mama csoportot is vezetek, és igyekszem a csoport tagjainak szoptatási problémák, kérdések esetén rendelkezésre állni – ellenszolgáltatás nélkül, mint ahogy sehol a világon nem végez a La Leche Liga pénzért szoptatási tanácsadást. 2004-ben nemzetközi szoptatási tanácsadói vizsgát is tettem, és 2011 óta magánpraxisban is dolgozom laktációs szaktanácsadóként – természetesen ezt nem ingyen teszem. A La Leche Ligánál végzett önkéntes munkámnak csak annyiban van köze a laktációs szaktanácsadói munkámhoz, hogy mindkettő szoptatástámogatás, és a magánpraxisomban megismert anyák a későbbiekben akár járhatnak is a csoportomra, ha szeretnének.

Az írás folytatása itt olvasható.

2015. március 29., vasárnap

A feminfó a kormányba akart belerúgni, de a civileket találta el

Naiv vagyok. Tudom, mert sokszor és sokan mondták már nekem. Hiszek az emberek jó szándékában, a közös célért tett közös erőfeszítésekben és hasonló idealista elképzelésekben. Talán azért, mert a napjaim nagy részét magam is önkéntes munkával töltöm. Biztosan vannak, akiket már semmi sem lep meg, én azonban – naiv lévén – megdöbbentem, amikor szembesültem azzal, hogy valaki van olyan gátlástalan, hogy képes még a szoptatást is politikai eszközként felhasználni.

2014. december 29., hétfő

Mindennapi történet

Marci vár. Vagy talán nem is vár, inkább csak létezik. Nincs választása, mi mást tehetne. Az idő múlását nem érzékeli, annál is inkább, mert túl fiatal ahhoz, hogy fogalma legyen arról, mi az idő. Nem töpreng a jövőn sem, nem mérlegeli, mi lesz vele később. Számára csak az itt és most létezik, az pedig magányos és félelemmel teli. Nem tud róla, de a túlélésre játszik. Agya automatikusan érzékelte a vészhelyzetet és minden szervének kiadta a túlélő üzemmódra vonatkozó parancsot, aminek egyetlen célja az, hogy az újszülött minél hosszabb ideig életben maradjon anélkül, hogy a tartalékai elfogynának vagy egy vadállat felfalná.

2014. január 24., péntek

Jobb-e a szoptatás, mint a tápszer?

Néhány napja nagy port kavart fel egy, az interneten megjelent írás,ami az Egészségügyi Világszervezetnek egy, a szoptatás hosszú távú hatásairól szóló, 2013-ban megjelent összefoglalóját boncolgatja. Elgondolkodtam azon, volt-e egyáltalán más célja ennek a cikknek azon kívül, hogy felháborodást és kattintásokat generáljon? Vajon hogyan befolyásolták az érzései, saját élményei a cikk szerzőjét? Konkrétabban: vajon milyen lehet az a személyes környezet, az a társadalmi közeg és a tudományos-szakmai miliő, amelyben ő úgy érzi, fel kell vetnie a kérdést, hogy egyáltalán megéri-e ez a macera a szoptatással?