2014. január 24., péntek

Jobb-e a szoptatás, mint a tápszer?

Néhány napja nagy port kavart fel egy, az interneten megjelent írás,ami az Egészségügyi Világszervezetnek egy, a szoptatás hosszú távú hatásairól szóló, 2013-ban megjelent összefoglalóját boncolgatja. Elgondolkodtam azon, volt-e egyáltalán más célja ennek a cikknek azon kívül, hogy felháborodást és kattintásokat generáljon? Vajon hogyan befolyásolták az érzései, saját élményei a cikk szerzőjét? Konkrétabban: vajon milyen lehet az a személyes környezet, az a társadalmi közeg és a tudományos-szakmai miliő, amelyben ő úgy érzi, fel kell vetnie a kérdést, hogy egyáltalán megéri-e ez a macera a szoptatással?

Sok gondolat megfordult a fejemben az írás kapcsán, legelsősorban arról, hogy vajon mit mond a társadalmunkról egy ilyen cikknek a megjelenése. Vagy az, hogy a szoptatásról tudományos tanulmányok százalékos eredményeit bújva vitatkozunk? Vagy még inkább az, hogy a szoptatásról egyáltalán vitatkozunk?
De nem akarok mindezekről írni, csak pár gondolatot osztanék meg, röviden.

Az első, hogy teljesen értelmetlen arról beszélni, hogy a szoptatás jobb-e, mint a mesterséges táplálás. A szoptatás a biológiai norma, ami azt jelenti, hogy az embercsecsemőnek ez a normális táplálási és gondozási formája. Mint ilyen, nem szorul rá sem arra, hogy a létjogosultságát, sem arra, hogy az ártalmatlanságát bizonygassa bárki. (Ez olyan lenne, mintha bizonyítani próbálnánk, hogy a normál láb jobb, mint a műláb.) Ezzel szemben, amikor tápszerrel táplálunk egy csecsemőt, az nem tartozik a dolgok normális menetébe (függetlenül attól, hogy mi az oka), azaz beavatkozás. Márpedig mindig a beavatkozást végzőnek kell bizonyítania, hogy a beavatkozása nem veszélyes, vagy legalábbis a beavatkozásból származó előny felülírja annak kockázatát.

Az anyatej és a tápszer összetételének összehasonlítása A második, hogy nem hiszem, hogy bárki, aki összehasonlítja az anyatej és a tápszerek összetételéről készült felsorolásokat, valóban azt gondolhatja, hogy a kettő között nincs, vagy legfeljebb minimális a különbség. A tápszerek tartalmazzák az alapvető tápanyagokat, de ezeknek a mennyisége és a minősége teljesen más, mint azoké, amik az anyatejben vannak. Még ennél is lényegesebb különbség, hogy a mesterséges tápszerekből hiányoznak a bioaktív anyagok, amelyekben pedig a humán tej bővelkedik. Senki sem hiheti komolyan, hogy ezeknek az alapvető különbségeknek semmilyen hatása nincsen a csecsemő egészségére!

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a WHO összefoglalója csupán négy krónikus betegség kockázatát, illetve az intelligencia teszteken nyújtott teljesítményt vizsgálta, tehát semmit nem mond egy rakás más szempontról, amikben különbség van a szoptatott és nem szoptatott gyermekek között.
A különbségek egy része azzal van összefüggésben, hogy a szoptatás nem csupán táplálás, hanem sokkal több annál: csecsemő- és kisgyermek gondozási mód, vagy – ahogyan kolléganőm olyan találóan megfogalmazta – a szoptatás maga a kapcsolat.

És ez rögtön át is vezet a harmadik gondolathoz, nevezetesen, hogy az anyák nem azért szoptatják a gyermeküket, mert kutatási eredmények bizonyítják a szoptatás jótékony hatásait akár a gyermek egészségére, akár a sajátjukéra. Ha valaki szeretné tudni, hogy mégis miért teszik, és sok esetben miért folytatnak emberfeletti harcot a szoptatás sikeréért, és ha megtették, vajon úgy érzik-e, hogy megérte, bátran kérdezzen meg néhány szoptató anyát. Az az édesanya, akinek szavait az LLL honlapján olvashatjuk, nagyon érzékletesen megfogalmazta a dolog esszenciáját:

„Ma este (Bogárka már elmúlt 9 hónapos) mint minden este, most is összebújtunk, amikor szopizott. Elmélyülten, nagyon figyelve, Ő még tudja, hogy az evés az éltető erő, nem lehet félvállról venni. Közben néha rám pillantott, az igazi, hamisítatlan, mély tüzű, bensőmbe látó bogárpillantásával. Hogy igen, ez tőlem jön... Hogy ez hogy lehet, nem tudom, de közben, ahogy nézzük egymást, egyre és egyre jobban szeretem, 9 hónap óta, napról napra, pedig mikor a születése után a hasamra kucorodott, azt gondoltam, ennél nagyobb szeretet nincs, nem lehet a világon. És mégis.... napról napra nő, mintha a szívem vele együtt nőne, hogy beleférjen... aztán befejezte az evést, és nézegette, piszkálgatta a ruhámat, a cicimmel a szájában. Éles kis fogai vannak alul és felül is, hihetetlenül óvatosan tartotta, el nem engedné ilyenkor semmiért se. Fekszik az ölemben, odakucorodva, ahogy csak bír, összeforrva eggyé velem, és látszik, érződik, hogy elégedett, boldog, biztonságban van. Aztán rám néz, és kuncog, először huncutul, mikor visszanevetek, már kacag, hogy ilyenkor percek vagy órák telnek el, nem tudom, megáll a világ, nézünk egymás szemébe, egyek vagyunk, együtt nevetünk, hangosan kacag Bogárka, pajkosan, boldogan újra és újra... ez a Világ. És ez nap mint nap megismétlődik...”

Végül egy gondolat a nem szoptató anyákról…. A szülés és a szoptatás egy nő életének meghatározó élményei. Olyannyira, hogy idős asszonyok is egészen pontosan fel tudják idézni a szülésük és a gyermekük szoptatásának részleteit.

Az, hogy egy édesanya bármilyen okból nem szoptatta, nem szoptathatta a gyermekét, veszteség, akár tud róla az érintett, akár nem. Veszteség, amely együttérzést kíván, és azt, hogy aki átéli, segítséget kapjon a feldolgozásához is, és ahhoz is, hogy az ő helyzetében a legjobb gondoskodást tudja nyújtani a gyermekének.

Ha letagadjuk a szoptatás fontosságát (merő jó szándékból), azzal azt mondjuk a nem szoptató anyának, hogy nem normális a reakciója, amivel a szoptatást gyászolja, hogy legyintenie kellene az egészre és továbbmenni anélkül, hogy a legkisebb mértékben is foglalkozna a dologgal. Ez a hozzáállás azonban éppen olyan, mint amikor egy édesanya elveszíti a gyermekét – akár magzat korában, akár a születése után – majd pedig a környezete megveregeti a vállát és azt mondja: „Ugyan, ne szívd mellre, jövőre csináltok másikat!”

Juhász Judit