2015. március 29., vasárnap

A feminfó a kormányba akart belerúgni, de a civileket találta el

Naiv vagyok. Tudom, mert sokszor és sokan mondták már nekem. Hiszek az emberek jó szándékában, a közös célért tett közös erőfeszítésekben és hasonló idealista elképzelésekben. Talán azért, mert a napjaim nagy részét magam is önkéntes munkával töltöm. Biztosan vannak, akiket már semmi sem lep meg, én azonban – naiv lévén – megdöbbentem, amikor szembesültem azzal, hogy valaki van olyan gátlástalan, hogy képes még a szoptatást is politikai eszközként felhasználni.

Csütörtökön tartotta újra alakulásának tíz éves évfordulója alkalmából Jubileumi Konferenciáját a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság. Az ünnepi megnyitó egyik felszólalója volt Novák Katalin, államtitkár.

Kár, hogy a több mint 5 órás színvonalas, szakmai programból mindössze ezt a tíz percet hallgatta meg az újságíró. De az is lehet, hogy nem volt jelen, csak a sajtóból tájékozódott, és úgy gondolta, az államtitkár szavai jó lehetőséget teremtenek arra, hogy olvasóközönségét érzelmileg manipulálja, és felhergelje egy olyan témában, amiről egyrészt semmit sem tud, másrészt nem is volt szó.

Csakhogy a szerző ezúttal alaposan mellétrafált. Ezúton szeretném tájékoztatni a cikk névtelen íróját, hogy az anyákat NEM A KORMÁNY tanítja szoptatni. A valóságban civil egyesületek munkatársai, elkötelezett szakemberek és önkéntes segítők maroknyi csoportja küzd nap mint nap, nagyrészt ingyen azért, hogy segítséget és bátorítást nyújtson azoknak az anyáknak, akik szoptatni szeretnék a kisbabájukat.

Mert az anyák elsöprő többsége igenis SZERETNÉ, és biológiailag TUDNÁ is szoptatni a gyermekét. De ehhez megfelelő információkra, gyakorlati segítségre, a környezete részéről támogatásra lenne szüksége és arra, hogy védve legyen az anyatejet és szoptatást helyettesítő termékek gyártóinak és forgalmazóinak agresszív, lelkiismeretlen marketingjével szemben. A való életben azonban ezeket csak nagyon ritkán kapja meg, és végül akarata ellenére válik nem-szoptató anyává, aki jogosan érzi azt, hogy nem kap elegendő támogatást. Csakhogy a probléma gyökere nem ott van, hogy mesterségesen tápláló anyaként nem kap elegendő támogatást, hanem ott, hogy szoptató anyaként nem kapott megfelelő segítséget ahhoz, hogy szoptató anya maradhasson addig, amíg szeretné…

A csecsemő táplálásáról valóban az anyának, illetve a családnak van joga dönteni. Jó döntést azonban csak akkor tudnak hozni, ha teljes körű és kereskedelmi érdekektől mentes tájékoztatást kapnak arról, hogy a különböző táplálási módoknak milyen hatása van a gyermek és az anya testi-lelki egészségére, milyen anyagi vonzata van az egyes választásoknak, valamint, hogy az ő helyzetükben milyen lehetőségeik vannak. Rendkívül ritkán fordul elő, hogy a családoknak effajta tájékoztatást nyújtana valaki.

Míg egyrészről a csecsemő táplálásának módja a család belső ügye, másrészről egyáltalán nem az. A szoptatásnak számos, jól dokumentált pozitív egészségi hatása van mind a csecsemőre, mind az anyára. Ezért a szoptatás támogatása a legköltséghatékonyabb egészségmegőrző és betegségmegelőző tevékenységek egyike. A szoptatás csökkenti mind a családok, mind a társadalom egészségügyi kiadásait, fokozza az esélyegyenlőséget, mérsékli a környezeti terhelést. Mindezek miatt a szoptatás támogatása rendkívül fontos feladat, ami a társadalom minden tagjának elemi érdeke és kötelessége.

Manapság, amikor az egészségügy az összeomlás szélén áll, ostoba dolog kicsinyes politikai célok, vagy a látogatottság növelése érdekében aláásni egy olyan eszközt, ami könnyen és olcsón javíthatna a lakosság egészségi állapotán. Ha a feminfo valóban a nőkről és a nőkért szólna, teljes mellszélességgel kellene kiállnia minden olyan kezdeményezés mellett, ami a javukat szolgálja. Márpedig a szoptatás támogatása éppen ilyen, függetlenül a politikától, vagy a kormányoktól.

Sajnos, még nagyon messze vagyunk attól, hogy a szoptató anyák támogatása a társadalom minden szintjén megvalósuljon. Ehhez először is egységes, országos irányelvekre és stratégiára lenne szükség. A laktációval és szoptatásmenedzsmenttel kapcsolatos, bizonyítékokon alapuló ismereteket be kellene építeni az egészségügyi dolgozók alap- és továbbképzésébe, a megfelelő kommunikáció oktatásával együtt. Minőségügyi sztenderddé kellene tenni az anya- és bababarát ellátást minden szülészeti intézményben, a minimumfeltételek felülvizsgálatával (majd pedig megvalósításával) párhuzamosan. Az egészségügyi ellátórendszer minden szintjén meg kellene valósítani a bababarát (= szoptatást támogató) gondozást. A szoptatás jogi védelme területén: védelmet kellene biztosítani az ártalmas kereskedelmi marketinggel szemben azáltal, hogy a „Kódexet” mint minimumot beépítik a tápszertörvénybe; a törvények szintjén ki kellene nyilvánítani a csecsemők jogát az anyatejhez és az anyák jogát a nyilvános helyen történő szoptatáshoz; a munkajogban meg kellene fogalmazni a szoptató anya védelmét és a tejtermelés fenntartásához szükséges támogatáshoz való jogát.

Mindez nem valósítható meg a mindenkori kormányzat politikai akarata nélkül. Nem azért, hogy a nőket a kormány tanítsa szoptatni, hanem azért, hogy megteremtse a szükséges törvényi, strukturális feltételeket ahhoz, hogy se kereskedelmi érdek, se tudatlanság, se információhiány ne legyen akadálya annak, hogy egy anya szoptathasson, ha akar, és addig tehesse azt, amíg neki, a gyermekének, a családjának megfelel.

Vannak, akik igen sokat dolgoznak ezért, és elkeserednek, amikor látják, hogy egy dilettáns elefánt betört a porcelánboltjukba.